2017. m�rcius 19. - S�meg, d�lel�tt 10 �ra

(�) Odaj�tt egy szamariai asszony, hogy vizet mer�tsen. J�zus azt mondta neki: �Adj innom!� Tan�tv�nyai ugyanis elmentek a v�rosba, hogy �lelmet vegyenek. A szamariai asszony erre megk�rdezte t�le: �Zsid� l�tedre hogyan k�rhetsz te inni t�lem, aki szamariai asszony vagyok?� Mert a zsid�k nem �rintkeznek a szamariaiakkal. J�zus azt felelte: �Ha ismern�d az Isten aj�nd�k�t, �s hogy ki az, aki mondja neked: �adj innom�, tal�n te k�rted volna �t, �s � �l� vizet adott volna neked.� Az asszony megjegyezte: �Uram, nincs is mivel mer�tened, a k�t pedig m�ly; honnan venn�d h�t az �l� vizet? Csak nem vagy nagyobb J�kob aty�nkn�l, aki nek�nk a kutat adta, amelyb�l � maga, fiai �s j�sz�gai is ittak?� J�zus azt felelte: �Mindaz, aki ebb�l a v�zb�l iszik, ism�t megszomjazik, de aki abb�l a v�zb�l iszik, amelyet �n adok neki, soha t�bb� nem szomjazik meg, hanem a v�z, amelyet adok neki, �r�k �letre sz�kell� v�zforr�s lesz benne.�