2016. febru�r 7. - S�meg, d�lel�tt 10 �ra

T�rt�nt pedig, hogy a t�meg �radt hozz� Isten ig�j�t hallgatni, m�g � a Genez�ret tava mellett �llt. L�tott a t� sz�l�n k�t haj�t �llni; a hal�szok kisz�lltak, �s most�k a h�l�ikat. Akkor besz�llt az egyik haj�ba, amely Simon� volt, �s megk�rte �t, hogy vigye egy kiss� beljebb a partt�l. Ott le�lt, �s a haj�b�l tan�totta a t�meget. Amikor befejezte besz�d�t, ezt mondta Simonnak: �Evezz a m�lyre, �s vess�tek ki h�l�itokat halat fogni!� Simon ezt felelte neki: �Mester! Eg�sz �jszaka f�radoztunk, �s semmit sem fogtunk. A te szavadra azonban kivetem a h�l�t.� �s miut�n ezt megtette, a halaknak oly b� sokas�g�t fogt�k ki, hogy szakadozott a h�l�juk. Intettek teh�t a t�rsaiknak a m�sik haj�ban, hogy j�jjenek a seg�ts�g�kre. Azok odamentek �s megt�lt�tt�k mind a k�t haj�t, �gyhogy csaknem elmer�ltek. Ennek l�tt�ra Simon P�ter J�zus l�baihoz borult �s �gy sz�lt: �Menj el t�lem, mert b�n�s ember vagyok, Uram!� Mert a nagy halfog�s miatt, amelyben r�sz�k volt, f�lelem fogta el �t �s mindazokat, akik vele voltak, hasonl�k�ppen Jakabot �s J�nost is, Zebedeus fiait, akik Simon t�rsai voltak. J�zus pedig �gy sz�lt Simonhoz: �Ne f�lj! Ezent�l m�r emberek hal�sza leszel.� Erre kivont�k a haj�kat a partra, �s minden�ket elhagyva k�vett�k �t.